Kiss Lóránt

PÁRISZ

Legeltetem a szemem.
Hagyom, e körben álló
barnás-zöld nyáj hadd
kerekedjen rajtad,
s köztük, a hallgatás,
a pupilla sötétje
csak nőjön:
terítse be a délelőttöt.
Más dolgom nincs is,
csak leheveredem,
alakod jobb gazdája
jószágaimnak, mint
én valaha is lehetek.
Talán unalmában,
mert már eltelt,
talán épp mohó vágyától
vezérelve az egyik mégis
elkóborol, mire hiányát
észreveszem, már
messze jár, és te csak
terelsz, ösvényeid
kesze-kusza hálójában
rám zárul az este,
barlangba húzódom
a csillagok kattogva forduló
mikroszkóp-lencséi elől.
Nézésükre nézéssel
többé nem felelhetek,
vakon végződöm
elveszetten,
hasra esve
a barlang gyomrában,
hol a sűrű, folyós sötétség
ér tetten,
hogy magam vagyok
a jószág,
a hiányzó.

Magyari Andrea

(TATJÁNA MEGIJED)

attól kellene mégis inkább félni, mi lesz, ha egyszer
végleg betalál majd ide a rend. az átizzadt ágyneműt valaki
kimossa, az asztalon
felejtett befőttesüveget kiüríti, eltűnik a megposhadt meggy
szaga, a fürdőből a szétázott vattacsomó. a haj a lefolyót nem tömi
el. a konyha padlóján vonagló
kígyóuborkát valaki felszedi, a megtömött táskát kipakolja.
a ciklus szabályos, kiszámítható a vérzés első napja és
a termékenységé is gond nélkül. a csekkek
befizetve, lekönyvelve, idegent nem engedünk az ágyba, sőt,
az ajtót sem nyitjuk ki neki. a szekrény tömve vasalt
ruhákkal, a levendulaszag átlengi a gardróbba
nyíló hálószobát, a por megcsúszik a fényes
felületeken. attól kellene talán mégis inkább félni. hogy
eltűnik majd ez a félelem, s vele az öröm, ahogy
a rendet ott találja, mert nem volt
az előbb még az a rend. ahogy befogadja, magáévá
teszi, hogy pillanatnyilag. azt, hogy alszik
valaki a széles duplaágyon. lehet, hogy megölne
mégis az a rend. lehet, hogy
amire vágyom, arra nem én vágyom.

(Sztori, Tipp-Cult, 2010)

Vajna Ádám

EGY MAGÁNÜGY MEGOLDÁSA

Otthagyjuk a véletlent,
autóba szállunk, és a szeméttelep felé hajtunk,
a szeméttelepen megkeressük az őrt.
Nem lesz feje.
Csak háta lesz.
Azt mondja, nem látlak titeket,
bemehettek.

Bent megkeressük a kiskirályt,
tanácsot kérünk tőle a jövőre nézve,
tanácsot nem ad.

Naplementéig a jövőre nézünk,
a naplementét felvesszük három kamerával.
Az őr hátát megsimogatjuk,
visszaszállunk az autóba,
megállunk Dánia mellett,
belelógatjuk a lábunkat,
három tehén jön akkor szembe,
belenézünk a szemükbe,
visszaszállunk az autóba,
majd három évig bolyongunk a múltban.

Visszahajtunk,
összeszedjük a véletlent,
hiányoztál, mondjuk, hiányoztatok, mondja,
ölünkbe ültetjük,
feleségül vesszük,
egy ideig semmi,
aztán mégis.

(Oda, Scolar Kiadó, 2018)

Vajna Ádám

EGY MAGÁNÜGY MEGOLDÁSA

Otthagyjuk a véletlent,
autóba szállunk, és a szeméttelep felé hajtunk,
a szeméttelepen megkeressük az őrt.
Nem lesz feje.
Csak háta lesz.
Azt mondja, nem látlak titeket,
bemehettek.

Bent megkeressük a kiskirályt,
tanácsot kérünk tőle a jövőre nézve,
tanácsot nem ad.

Naplementéig a jövőre nézünk,
a naplementét felvesszük három kamerával.
Az őr hátát megsimogatjuk,
visszaszállunk az autóba,
megállunk Dánia mellett,
belelógatjuk a lábunkat,
három tehén jön akkor szembe,
belenézünk a szemükbe,
visszaszállunk az autóba,
majd három évig bolyongunk a múltban.

Visszahajtunk,
összeszedjük a véletlent,
hiányoztál, mondjuk, hiányoztatok, mondja,
ölünkbe ültetjük,
feleségül vesszük,
egy ideig semmi,
aztán mégis.

(Oda, Scolar, 2018)

Meliorisz Béla

HA VALAKI

vannak helyek ahová
ha csak rozsdafoltos emlékeinkben is
de minduntalan visszatérünk

s meglódult fantáziánkban bízva
otthonosan járjuk a gyengéd esőben
mosdatott városok utcáit

már túl vagyunk a felidézhetőség határain
úgyhogy sok mindent
el tudunk hitetni magunkkal

olyasmi ez mint a fáradt esték érintései
és ha valaki kérdezne most
képtelen volnék tárgyilagos lenni

Székely Szabolcs

44.

A modem fénye a nappaliban, ahol alszom,
(aludjak legalább én, másnap munka lesz),
hunyorognak zölden a gombostűfejnyi lámpák,
ritmustalanul, mint egy óraüzlet hosszú
évek óta szétcsúszott kattogásai. Fölöttük
a tévé őrlámpájának folyamatos pirosa,
alattuk a hálózati elosztó kapcsolójának
narancssárga fénye. Felsír a kisebb,
megyek át hozzád, mire kinyitom a hálószoba
ajtaját, már feléd fordulva hallgat újra,
szája és nyelve vákuumot szorít az éjszakára,
szopik és nyel, szopik és nyel és belealszik,
halkan horkolsz, a szája sarkán a tej, a szád
sarkán a nyál. Hátam mögött villódzó csillagok.

Szili József

KETTEN

Egy isten van a homlokom mögött.
Megőrült isten: tömör ökle
kikalapálja koponyámat
belülről nagyra és örökre.
Sétálgatunk együtt mi ketten.
Én még nem láttam a világot,
bámészkodom, ő fitymál egyre,
mint aki már jobbat is látott.
Az isten itt a koponyámban
azelőtt mindig jóra intett,
de hogy megőrült a sötétben,
szemén gonosz lett a tekintet.
Múltkor kibámult a szememből
s egy fűzről mind lehullt a barka.
Megbánás nélkül visszaroskadt,
mint aki mégsem ezt akarta.

(Verskazal, Argumentum Kiadó, 2011)

Szauer Lilla

OTT BENT, NEM SZÉDÜL?

Gyomromban nő a Nap, égetnek sugarai.
Akkorka lehet, hogy megférne két tenyeremben.

Ha el kellene képzelnem, öreg lenne és nehéz.
Nehezék. Beton. Lábacskái más anyagból vadul kapálóznának.

Az idegen testet kilöki magából, kiengedem.
Mostantól van. Mostantól hagyom, hogy legyen.

Egy szál arcban fekszik előttem, biztosan fázik így.
A nyálkás rétegen átsejlenek a szeplői. Nem szép.

Nem szép, és nem tudom kimosni a tekintetet szemeiből.
Ha végre felém fordul, megmondom neki, hogy tanuljon meg járni és menjen el.

Pollágh Péter

ARISZTOKRATA KÖLTÉSZET

Aprószentek, kabátban, kalapos gyászban.
Síró zakóban, jajongó kosztümben
húzódnak a gyökjel alakú párkány alá.
Elszakadt vegyértékek. Özvegyek.

Fehér és vajas foltok a ravataltól a kiskapuig.
Téli tölcsérek, vaníliák, csokik, régi töltények.
Csokoládés töltetek, mákos ágyúneműk, puskaporos
bejglik, bánok, bégek, szomorú tört-egészek.

Összekoptak a kis öregek. Játékruhájuk van.
Margarinszínű a hajuk,mamakék a gombjuk.
Mannakalapban magukért beszélnek.
Szólnak a csengettyűk, míg ismételnek egy fohászt:
nincsen kormányom más, csak a mennyei kormány.

A kiscsoportos sírok közt így olvad el egy úri osztály.
Mindegy, hogy mondod, ma eltörnek egy lázmérőt,
egy legendát, előbb-utóbb magát az öntőformát.
Hideges, formátlan a föld, kettétörik a szívlapát.

Nézem gombóc-pofákon a magentás szájakat:
az egyik arról beszél, hogy arisztokrata költészet,
de lehalkítja magát. Az a múltban játszódik vagy
a jövőben? – dobja oda a másik még,
mint egy roládot, aztán elfogják, felfogják a hangját.
Ami kifolyt belőle, azt felitatják.
Elhúzzák a vízfüggönyt a szeme előtt,
aztán bekötik a hangját.
A tenger habját látom ott a száján.

(Holmi, 2014/01)

Pollágh Péter

ARISZTOKRATA KÖLTÉSZET

Aprószentek, kabátban, kalapos gyászban.
Síró zakóban, jajongó kosztümben
húzódnak a gyökjel alakú párkány alá.
Elszakadt vegyértékek. Özvegyek.

Fehér és vajas foltok a ravataltól a kiskapuig.
Téli tölcsérek, vaníliák, csokik, régi töltények.
Csokoládés töltetek, mákos ágyúneműk, puskaporos
bejglik, bánok, bégek, szomorú tört-egészek.

Összekoptak a kis öregek. Játékruhájuk van.
Margarinszínű a hajuk,mamakék a gombjuk.
Mannakalapban magukért beszélnek.
Szólnak a csengettyűk, míg ismételnek egy fohászt:
nincsen kormányom más, csak a mennyei kormány.

A kiscsoportos sírok közt így olvad el egy úri osztály.
Mindegy, hogy mondod, ma eltörnek egy lázmérőt,
egy legendát, előbb-utóbb magát az öntőformát.
Hideges, formátlan a föld, kettétörik a szívlapát.

Nézem gombóc-pofákon a magentás szájakat:
az egyik arról beszél, hogy arisztokrata költészet,
de lehalkítja magát. Az a múltban játszódik vagy
a jövőben? – dobja oda a másik még,
mint egy roládot, aztán elfogják, felfogják a hangját.
Ami kifolyt belőle, azt felitatják.
Elhúzzák a vízfüggönyt a szeme előtt,
aztán bekötik a hangját.
A tenger habját látom ott a száján.

(Holmi, 2014/01)

Az eredeti fametszeteket Sall Fanni készítette